Újraitt!                                                                      

Hahó! Valaki ott fennt... Március van! Mi az, hogy ott kinnt szakad a hó...

Ennek nem látom értelmét. Hó és hó és eső. Meleg napsütéses idő csak elvétve van.

Pirosra fagyott kezekkel másztam felfelé. Egyre csak azon aggódtam, hogy "úristen... visszazuhanok a mélybe...". De szerencsére nem sikerült. Csak másztam, arra nem figyelve hol tartok. A kőfejtő egyre csak omladozott  a 6 fő alatt. DE senkinek nem esett baja.

Amikor kinn voltunk szerencsére nem esett a hó.  Így "szinte" a legnagyobb biztonságban túráztunk. Persze így is akadt néhány hülye ötlet.

Álom. Arról álmodom itt van velem. Ölelem, csókolom, és kényeztetem. Itt fekszünk összefonódva suttogjuk egymás fülébe a becéző szavakat. De, mint mondtam... Álom...

Hiányzik. Ha becsöngetne akár hajnali 1-kor, akkor is szívesen fogadnám. Leültetném, levetkőztetném, és befektetném előmelegített, puha ágyamba. Mellé feküdnék, becézném, csókolnám, ölelném, kényeztetném. És egymásba fonódva arra gondolnánk, hogy soha nem akarjk elengedni a másikat. Azt hiszem ezt hívják úhy, hogy szerelem...

Szeretlek Tika!(:

Amak efekt ügyben semmi nem változott. Még mindig vannak kiugrók és vannak akik kedves módon átveszik a helyüket. Akik átveszik azokat bármikor szívesen fogadom. Szerdán jó napom, lesz. Bővül egyy hülyével az életem. Egy dilidoki. Aki állítólag egész jó fej. Legalábbis a másik énem azt állította.

Sajnos neki megint nem kék az ég. Megint borúsnak látja a jövőt, semmisnek az életét, és nagyon hiányzik neki a párolgás. Félek, hogy ismét megteszi azt... dem ha sikerül neki, egy mankóval kevesebb. És akkor összeomlok. És akkor velem együtt sokan mások is. Ő nem mehet el. Neki még maradni kell...

Hahó! Március van! Hol van a napsütés és a meleg? A pulcsiban rohangáló gyerekek?