Még nem tűntem el. Azt kicsit későbbre tervezem. De már elkezdtem a dolgok 

átértékelését a fejemben, keresni mindennek az értelmét aminek kell. Elvesztettem a legjobb barátnőmet akire születésem óta mindig számíthattam. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy soha senkiben ne bízzak meg. Soha senkinek nem lehetek elég jó és soha senkinek sem elég az amit megteszek azért, hogy minden rendben legyen. Egyszer felejtek el valamit és már én tehetek mindenről, én tönkre teszem az egész életét. Hát nem. Ez nem így működik. Túl bonyolította a helyzetet, a bolhából elefántot csinált, meg erre a fajta viselkedésére még sok ilyen hasonlatot lehetne gyűjteni. Olyan mintha elvarázsolták volna. Azt mondja bátyám, hogy azért, mert szerelmes. Egyszer nem volt még ekkora seggfej, bunkó állat amikor szerelmes volt. Még akkor sem amikor azt hitte megtalálta élete szerelmét. Meg mikor szétmentek utána sem. Nem értem minek köszönhető ez a viselkedés. Csak remélni tudom, hogy megváltozik és rájön, hogy hülyeséget csinált. Most az egyszer nem fogok utána menni és elmondani a véleményemet és nem fogok neki nyalni. Ha majd rájön, hogy mi van úgyis megkeres. Én ráérek... tudok várni... abban nincs hiba. Addig el leszek a magam kis világában amit annak köszönhetően, hogy sokat vagyok egyedül nagyszerűen tudok alakítgatni. És ez most nekem pont megfelel. Pont jó, hogy most így alakult, mert most tudok magammal is foglalkozni.

Még jelentkezem...(: