Szeretek valakit csak azt nem tudom mi a francnak mikor úgysem talál viszonzásra az amit érzek. Ezt már megszoktam. Pedig annyira jó lenne, ha végre jönne valami jó is. De nem fog. Furcsa, de szeretem. És azért furcsa, mert alig ismerem. Mégis úgy érzem ő az aki kell nekem. Nagyon hiányzik. Már 2 hete nem láttam csak MSN-en beszélünk. De mindenki tudja jól, hogy az elsőként megtanult emberi nyelv az érintés. Ami egész életünkben elkísér. És én is rabja vagyok ennek a nyelvnek. Szeretem. Többet mond mint egy-egy szó. Sokkal többet fejez ki egy ölelés minthogy valaki azt mondja: "szeretlek". Én is csak ezt hiányolom tőle nagyon. Hogy megérintsen. Rám nézzen és megcsókoljon. Imádom azt az érzést.És most érzem azt megint, hogy elegem van az egész életemből, az egész világból. Elegem van abból, hogy még mindig tudok szeretni. Pedig nem akarok. Nem akarok szeretni; nyers, őszinte ember akarok lenni akit nem kiröhögnek, ha valamit mond.  A nyers abban merül ki, hogy nem kertelek, őszintén kimondom a véleményem. Csak sokszor félek a következményektől. De rájöttem, hogy ilyen szintre fejlődhessek sok idő kell. És segítség valakitől akit sajnos nagyon ritkán látok. De megoldom. Menni fog, mert erős vagyok! Menni fog mert akarom...