Csak nézek ki a fejemből és azon gondolkozok, miért vannak a rossz dolgok. De rájöttem, hogy azért, hogy az ember megtanuljon kűzdeni. Mert, ha csak jó dolgok lennének az ember el lenne kényelmesedve. Nem mintha így nem lenne. De, ha érzi, hogy ami/aki fontos neki távolodik tőle, elkezd oroszlán módon kűzdeni.

Rossz;jó... de valami csak van a kettő között is. Nem lehet csak jó, vagy csak rossz. vannak barátok akikre lehet támaszkodni. Néhányuk azt mondja beáll mankónak, de végül amikor a legkevésbé számítasz rá akkor a legalattomosabb módon ugranak ki a hónad alól. Végül kevesebben maradnak meg mankónak mint gondolnád.

Legrosszabb az amikor csalódsz azokban akiket barátnak hittél. Én így jártam. Ne is haragudjatok, de egy barátom akármilyen szar helyzetben van, nem azt mondom a háta mögött, hogy úgyis felakasztja magát, vagy hogy úgyis öngyilkos lesz, hanem megpróbálok segíteni. A másik meg az, hogy ilyen meg sem fordul a fejemben. Micsoda hülyeség ez?

Néha az emberek annyira eltudnak szállni maguktól, hogy az hihetetlen. Csak tudnám mire fel? Ha tudnám mi oka van... Úgy szeretném megérteni/megfejteni az embereket.

Itt a tavasz, de még mindig a hideg uralkodik a tájon. Az emberek nagykabátban, sapkában, sálban. Az állatok még mindig téli bundában. Március van. Értetlenül állok a tény előtt: még mindig nagyon hideg van. Mire az iskolába érek kezeim pirosra fagynak. Jöhetne már a nyár; a napsütés...

Jó lenne ha...