Csak ülök arra gondolván: legyen már este. És, hogy újra láthassam. Mindegy milyen környezetben, mindegy hol csak lássam. Élőben. Szerethessem. Átölelhessem. Megcsókolhassam. Ez most minden vágyám, álmom. Mint összefonnyadt virág bimbó kókadozok ülve a karosszékben. És csak lesek ki az ablakon és nézem a sötét fátyolba bújt eget. Igen. Azt hiszem esni fog. De néhány csepp nem árt a földnek. Meg nekem sem. Tiszta gúnyába bújhat a város. Az eső megtisztítja a betont, a szél kisöpri a szennyet. Belőlem is kisöpörhetné a nem odavaló gondolatokat. De ezt csak egy valaki oldhatjaa meg tartósan. Igen. Ő az. Akit minden helyzetben szeretek. És soha el nem felejtek. Már rájöttem, hogy tényleg ő az akire szükségem van. Bármennyire gyerekes és elfoglalt. De ha velem van akkor mindig egy új világ tárul fel előttem. Soha, soha nem akarom, hogy vége legyen. Vele szeretném leélni az életem. Nem kell más. Csak Ő. Ha velem van az összefonnyadt virágbimbóból szép kisvirág lesz amely kinyílik, ha tél van, ha nyár. Legyen bármi. Vele mindig<3